Nagyon sok cikk, tanulság született már a koronavírus által okozott negatív érzések kapcsán, így most inkább arra szeretnénk kitérni, hogy hogyan érdemes felkészülni a lehetséges második hullámra. Milyen lehetőségeink vannak és mik a megnyugtató előjelek.

Előző bejegyzéseinkben a konfliktusokkal foglalkoztunk: milyen konfliktushelyzetek adódhatnak, milyen konfliktuskezelési típusok léteznek és hogy mit érdemes tennünk annak érdekében, hogy a viták ne gyűrűzzenek tovább. Ezek az említett konfliktusok a környezetünkben lévő emberekkel alakulnak ki különböző nehéz szituációkban vagy félreértések miatt.

Azonban a konfliktusok egy nagy része bennünk zajlik. Ilyenkor nagyon lényeges a saját feszültségeinket  felismerni és megpróbálni kezelni annak érdekében, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, illetve hogy ezek a negatív gondolatok ne nyomják rá a bélyegét a környezetünk hangulatára is.

Például, könnyen komoly belső feszültséget okozhat, ha belegondolunk abba hogy ősszel esetleg újra otthon kell majd maradnunk a négy fal között. Mert annyi minden történt már idén.

A 2020-as év korábban sosem látott, új élethelyzeteket hozott. A koronavírus alatti időszakban először ki kellett alakítanunk a működésünket az új keretek között, ami nagyon nem volt könnyű. Sok embernek a megélhetése is veszélybe került. El kellett gyászolnunk a szabadságunkat és elfogadni olyan korlátozásokat, amilyeneket eddig még sosem láttunk. Megtanultunk együttélni az új szabályokkal, alkalmazkodtunk és sokan meg is szerettük ezt.

Aztán ismét vissza kellett térnünk a régi megszokotthoz, a rohanáshoz és most talán gyászoljuk azt, amit a korlátozás alatt végül megszerettünk.

Ez azt jelenti, hogy olyan belső munka zajlik bennünk, ami önmagában járhat erős feszültséggel:

• Hogyan őrizzem meg, amit tanultam az utóbbi hónapokban?
• Hogyan vigyázzak jobban magamra, az időmre?
• Hogyan ne kövessem el ugyanazokat a hibákat, mint régen? És még sorolhatnánk.

Hogyha viszont belső feszültség van, akkor az valahol lecsapódik. Szerencsés az, aki minden ilyet le tud vezetni sporttal, művészeti tevékenységgel, vagy bármi mással, mint egy külső személy bevonása. De sajnos ez ritka és igenis sokszor a hozzánk közel állók az elszenvedői a belső konfliktusainknak.  Ezért arra biztatunk Titeket, hogy keressetek hozzátok passzoló feszültség levezető tevékenységeket.

És mi történik akkor, ha ősszel következik egy második hullám?

Ennek kapcsán a leggyakrabban felmerürő érzés a bizonytalanság

A bizonytalanság az egyik legnehezebben kezelhető érzés, mert nincs támpont. Nincsen kontroll érzésünk, ami nehezíti a tájékozódást. Mintha bekötött szemmel száguldanánk az autópályán. Ezen úgy tudunk felülkerekedni, ha megkeressük a lehető legtöbb biztos pontot: volt már egy hullám, ott mik voltak a jó megoldások? Mik segítettek átvészelni ezt az időszakot? Mi fölött van kontrollunk? Mit érdemes tennünk előkészületként úgy, hogy nem pánikolunk, hiszen már vannak tapasztalataink?

A jó hír az, hogy van mire támaszkodnunk.

Tanulságok a tavaszi időszakból

Igazából ősszel már nem vakrepülünk, hiszen már találkoztunk vírushelyzettel és korlátozásokkal is. Van a kezünkben muníció ahhoz, hogy sikeresen, sőt még sikeresebben kezeljük a következő hullámot, amennyiben vár ránk. Higgadtan gondoljuk végig, hogy mi ment jól, mi ment rosszul, mit éltünk meg sikerként az előző érában és ennek megfelelően cselekedjünk.

Tipp: A naplóírás egy olyan tevékenység, ami segít összegezni a tanulságokat, segít nehézségek feldolgozásában, gondolatok rendszerezésében.

Reziliencia

Az ember rendkívül hatékonyan alkalmazkodik nehéz helyzetekhez. Néha még magunkat is meglepjük vele, hogy micsoda traumákat, nehézségeket vagyunk képesek túlélni. Rezilienciának gyakorlatilag az adaptációs képességünket nevezzük. Szóval ez az újabb jó hír: sokkal ügyesebbek és alkalmazkodóbbak vagyunk, mint elsőre gondolnánk.

Tipp: Gondoljátok végig, hogy milyen erősségeitekre támaszkodtatok az előző hullámnál és mire vagytok a legbüszkébbek az előző korlátozás alatt töltött időszakban?

Pozitív gondolkodás

Azt senki sem veheti el, ami a fejünkben van. Az értékeink, az elveink, a hitrendszerünk, a fantáziáink, az álmaink, az emlékeink. Sokan - mikor nehézséggel találkoznak - felteszik a kezüket, és úgy csinálnak, mintha semmi felett sem lenne kontrolljuk. Mintha abban nem lenne felelősségük, hogy mi zajlik a fejükben, hogy mire irányítják a figyelmüket. Pedig mindig a saját döntésünk, hogy egy adott helyzetre hogyan reagálunk. És abban, hogy mit és hogyan gondolunk, abban teljes, totális szabadságot élvezünk.

Akkor, amikor nincsenek kapaszkodók és gyakorlatilag minden bizonytalan, meg kell keresnünk minden olyat, amit tudunk kontrollálni. Hogy a szűk környezetünkben mire van ráhatásunk és a saját fejünkben milyen gondolatokat pörgetünk. Az is a mi felelősségünk, hogy hogyan viselkedünk másokkal, segítünk-e, támogatjuk-e őket vagy sem. Biztosak vagyunk benne, hogy az életetekben már csináltatok ilyet: hogy kellett továbbmenni nagyon nehéz helyzet után és megcsináltátok.

Tipp: Próbáljatok olyan gondolatokat keresni, amik átsegítettek korábbi nehéz helyzeten. Vagy keressétek meg a legszebb emlékeiteket és merengjetek rajtuk. Muszáj töltőre raknunk néha az agyunkat is és nem áztatni a sok rossz gondolatban, mint egy elhasznált teafiltert.

 Képek forrása: Canva images